1837-ben a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) tagja lett, a "Lear király"-ban lépett fel először óriási hatással, elindítva ezzel a későbbi magyar Shakespeare-kultuszt. Élénk kapcsolatot tartott az íróvilággal, barátságot kötött Petőfivel.1848.március 15-én ő szavalta el a "Nemzeti dalt"-t a Nemzeti Színházban. Nemzetőr, majd Szeged kormánybiztosa lett. A szabadságharc leverése után Törökországba menekült, távollétében halálra ítélték.1850-ben tért haza, amnesztiát kapott, és 1854-ben újra fellépett a Nemzeti Színházban.1865-ben az akkor megnyílt Színitanoda tanára lett. Élete során 358 szerepben közel két és félezer alkalommal lépett fel.

Korának legműveltebb magyar színésze, mindig tanuló, tudatos művész,a színészet első magyar elméletírója volt.

Születésének 190. évfordulója alkalmából az iskola és az önkormányzat - két ügyes kezű faragó lelkiismeretes és szép munkájával - Egressy-emlékoszlopot állíttatott fel a falu közepén.